Az egészségügy nem küzd olyan megoldhatatlan problémákkal, amire manapság olyan divatos hivatkozni.

Mindent hajlamosak ráfogni a pénzhiányra, pedig pénz van, csak nem a semmilyen haszonnal nem kecsegtető egészségügybe ( és oktatásba, közbiztonságba, infrastruktúrába, munkahelyteremtésbe, stb. ) feccölik, hanem mondjuk stadionokba és egyéb látványberuházásokba.

Hol lesznek már az évek óta várólistán egyre előkelőbb helyet elfoglaló betegek, amikor a stadionok törmeléke még mindig akadályozni fogja a forgalmat? Na ugye!? Akkor meg minek a hőbörgés?

Azt mondják, hogy a betegek számához képest kevés az ápoló.

Ez tény, de így van jól.

Európa megtanulhatná tőlünk, hogy ez esetben nem a nővérek számának megnégyszerezése, pályán tartása a kívánatos cél, hanem pontosan ennek az egyenlőtlenségnek a fenntartása, ugyanis ennyi ápoló úgysem képes szakszerűen és kielégítően ellátni a betegmennyiséget, ezért azok állapotában gyors romlás és korábbi elhalálozás várható. Az egyre szaporodó halálesetek dinamikusan fogják javítani az ápoló-beteg arányt, ráadásul jóval kevesebbe is fog kerülni.

forrás:nagyvenyim.hu

Gondoljuk csak el mennyi felesleges és várhatóan állandóan betegeskedő nyugdíjastól szabadulhatunk így meg. Nem is beszélve az így kifizetésre nem kerülő nyugdíjakat, egyenesen üdvözítő és közgazdasági Nobel-díjra érdemes modellt sikerült ilyen módon kialakítani. De nem csak kialakítani, hanem évtizedeken át fenntartani is sikerült, aminél jobban semmi sem bizonyítja létjogosultságát, működőképességét.

Hiába, nem csak okos, tehetséges, hanem empatikus vezetőkkel áldotta meg az ég hazánkat, de ez sem a véletlenen múlt, hiszen Mária országa ez és ki tudna jobban hatni egy emberre, mint a saját anyja. (Itt jegyezném meg, hogy betegektől sincs elzárva a Máriához való közvetlen fordulás joga, de lehet ez csak egy lehetőség.)

Egy utolsó lehetőség.