2014. nov 30.

Boszorkányok pedig vannak

írta: Bonyolító
Boszorkányok pedig vannak

Csak feleannyi idős lehetett, mint én. Gyakorlatilag a fiam is lehetett volna. Olyan fürgén és némán pattant be ütött-kopott Ladájába, mint egy szöcske, amikor odakiáltottam neki, hogy megtolom.

Egyedül kínlódott, mert a kocsija nem akart indulni. Ismerem ezt az érzést. Elég cefet helyzet. Gondoltam nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha segítek egy kicsit. -A tetőig toljuk, onnan lejteni fog és könnyebb dolgunk lesz - kiáltottam neki, de már nem hallotta, hiszen az ajtót is bezárta. Nekifeszültem hát egyedül.

Meglepően könnyen ment addig a pontig, amíg a hátam mögött családjának nőtagjai el nem kezdtek kárálni, hogy Laci (esetleg Jóska) így meg úgy. Nem értettem tisztán, hogy biztatják, vagy korholják. Hogy honnan teremtek ott, arról halvány fogalmam sem volt, ám tisztes távolból, de még hallótávolságon belül foglaltak állást maguknak, mert természetesen arról szó sem lehetett, hogy ők is besegítsenek az operációba.

carnival-326494_180.jpg

forrás:pixabay.com

Egy pillanat alatt felszaladt bennem a pumpa a kölyök szerencséjére, mert erőm megtízszereződött és tüdőmet kiköpve ugyan, de sikerült belöknöm a csotrogányt. Ő nagy gázt adott, jól felbőgette a motort és úgy hajtott el, hogy még a kezét sem nyújtotta ki, hogy legalább egy intéssel elismerését, ne adj Isten köszönetét kifejezze.

Percekig álltam ott, bízva abban, hogy fordul egyet – zsákutcában történt az eset – és talán visszafelé leköp, de csalódnom kellett. Azóta sem láttam a színét sem. A nőrokonság is úgy tűnt el, mintha soha ott sem lett volna. Azóta is azt mondom, hogy boszorkányok pedig vannak. És hülyék is.

Szólj hozzá

hülye bosszúság lustaság ifjúság pofátlanság