2015. dec 31.

Délig

írta: Bonyolító
Délig

Adott egy, a kereskedelemben dolgozóknak talán öt (ha szombaton kinyitnak), mindenki másnak - leszámítva az ügyeleti, készenléti szolgálatokat ellátókat – négy napos munkahét. (A hatékonyságról nem kívánok most szólni.)

Vasárnap zárva vannak a boltok, szombaton pedig lerövidített a nyitva tartás. A vasárnapi boltzár így is elég sok kellemetlenséget okozott minden eszét használó embernek. (A többiekre nem pazarolom a tintát, de ők úgysem olvasnak, mert ha olvasnának, akkor az feltételezné, hogy használják az eszüket.)

Szóval már-már kezdi az ember megszokni az egymás összetaposgálását, a munkaidőben történő ki-kiszökdösést, mert bizony másként számos ügyünket – köztük a bevásárlást - nem tudnák elintézni.

Igen tudom. Régen elég volt egy-két-há-négy-öt akármennyi nap és mégis … De most, most van! Nem tudok mit kezdeni a „mi volttal”. Sajnos. Ez egy fogyasztói társadalom, aminek én egyáltalán de nem örülök, mégis kénytelen vagyok elfogadni a szabályait, törvényszerűségeit. Küzdök ellene, de nem sok sikerrel. Maradjunk hát annyiban, hogy az emberek – akár unalmukban is – szeretnek vásárolni, vagy ha nem futja, akkor nézelődni. Tömeg, tömeg, tömeg. Mindenhol. Az év egész terjedelmében.

delig.jpg

forrás:muszakivizsgatotfalu.hu

De ezen a héten, konkrétan ma, az év utolsó napján ezek a „megátalkodott” emberek szeretnek(nének) kirúgni a hámból. Ilyenkor az átlagosnál is többet költenének, de nem tudnak és ettől boldogtalanok. (A lerövidített nyitva tartás gazdaságromboló hatásáról sem kívánok most szólni.) Ettől is. És a vásárlási élmény elmaradásától, a készülődés izgalmának kihűlésétől. De nyugalom, nem jobban, mint karácsonykor. Karácsonykor, ahol nincs hó, nincs hideg, csak nyálkás takony, köd, plusz tíz és … minden van, csak karácsonyi hangulat nincs. Vagy az is lehet, hogy csak én és az én „pogány” érzületű családtagjaim, rokonaim, barátaim, ismerőseim és a fél blogoszféra érezte, hogy itt miden volt csak karácsony nem. Ahol az mozgatja meg legjobban a társadalmat, hogy „A Reszkessetek betörőket” még hányszor láthatjuk jogdíjkérdések tisztázatlansága miatt, ott nincs karácsony. Ott gebasz van. (Erről sem szeretnék most értekezni.)

Maradt tehát három és fél nap, ami alatt sokan dolgoztak, úgy mint ma is.

Okos elgondolásnak megfelelően mikor zártak ma a boltok? Délben. Meddig dolgoztak (ott, ahol, esetleg egy kis kedvezményt rátolva hamarabb szabadulhattak)? Délig.

Ha a hét három és fél napja alatt, munka után, nagy lökdösődve nem sikerült bevásárolnia a dolgozónak, akkor ma már ezt nem eszközölhette, kivéve, ha kiszökött a munkahelyéről.

Okos, nagyon okos! Cukrot neki!

Nincs más hátra, mint az összebarmolt hét után, az összevissza kapkodott bevásárlás morzsáiból ma valami olyat alkotni, ami után minden partiarc megnyalhatja még a lábujjait is. Aztán lehet ám mulatni, vigadni, jól érezni magunkat. Ihaj-csuhaj és még ripityom is! Az angyalát! És lehet tíz órakor elaludni, lehet a hajnali műkedélyes nótázására a tévében savanyú szájjal felébredni, lehet hallgatni az eszement petárdázást és lehet nagyon, nagyon elszomorodni. Nem azért, mert a balsors tép régen minket, hanem mi magunkat.

Aki nem hiszi:

  • a, Járjon utána!

  • b, Jöjjön el és vitassuk meg!

  • c, Igyekezzen nyitott szemmel és füllel járni-kelni, akármennyire ciki is az!

ui.: Ma mutatta meg először a december a fogait. Mínusz 9 fok van nálunk. Hazafelé jövet a Vasas Művelődési Központ előtt embereket láttam iskolai székeken, iskolai asztaloknál ülni. Naivan azt hittem, valamilyen szórakoztató tömegrendezvény lehet, hiszen légvonalban száz méterre árulták a konfettit, meg a szerpentint, a dudákról nem is beszélve.

Aztán a feleségem jobban lekövette az eseményeket.

Ingyenkonyha volt, Isten szabad ege alatt.

Szólj hozzá

politika hülye társadalom bosszúság szegénység butaság groteszk képmutatás felelőtlenség Magyarország Miskolc