A jó ízlésnek is van határa. Mindenki belepisil a medencébe, de a rajtkőről kicsit meredek, ahogy szoktam mondani.

Olvastam a helyi lapot. Benne találtam meg, az alábbi flekket.

forrás:Észak-Magyarország

Fontos az átláthatóság és nem csupán azért mert ez törvényi kötelezettség,- és szerencsére teljesítették - hanem, azért mert az adófizetőknek fontos, hogy lássák, mire is költik azokat a Forintjaikat, amiket a nagy és végtelenül mély, közös kalapba dobtak.

A közölt számadatok magukért beszélnek. Először sajtóhibát, elütést sejtettem – ezért is lenne jó, ha inkább betűvel írnák ki az összegeket – de aztán rá kellett döbbennem, hogy egy nullát talán még elírhattak, de hármat?

Azt nem tudom eldönteni, hogy véletlenül, nemtörődömségből közöltek ilyen adatokat, vagy csupán ennyire hülyének nézik a miskolci polgárokat, vagy csak szimplán nem érdekli őket a véleményük, már amennyiben létezik olyan.

Magam részéről valamennyi lehetőséget valószínűsítem. A hatalom arroganciája, nemtörődömsége, hozzá nem értése és a szándéka egybevág a számokkal.

Új ipari parkról beszélnek, holott a régiben is kikapcsolták a vizet - olykor a gázt, vagy az áramot – ezért arra felelős vállalkozó építeni nem tud, se valóságos, se átvitt értelemben. Adósságállomány rendezéséről egy szó sem esik. Nem is furcsa és nem is érdekes. Ne feledjük hol élünk!

A cikkből nem derül ki, mi is az az „Okos város – Okos Miskolc”, de biztos nem a lakosok kiokosítása, hiszen, akkor nem választják meg őket még egyszer, viszont a maga 370 milliócskájával jelentős tételt képez. Ebbe az irdatlan összegbe nem fért már bele a „Smart City” fedőnéven (gondolom) idesorolható előkészítés. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha hozzácsapják a százmilliókhoz, de ez egy ilyen becsületes város kérem. Más nevet adnak neki, a hasábot kitölti, úgy néz ki, mintha … aztán mégse és tulajdonképpen mégis.

A Diósgyőri Vár és környéke félmilliárdból fejlődik a csillagos égig, de ebbe már nem fér bele a Diósgyőri Várfürdő rekonstrukciója. (Szerintem csak a medencéket kellene rendbe tenni és mehetne a pancs.) Minderről ugyanezen lap (Észak-Magyarország), ugyanezen számában cikket is közöl, melynek mondanivalója csupán annyi, hogy mindenki legyen türelmes, mert majd egyszer talán újra megnyitják a strandot, amit egyébként a strandszezonban minden nap lehetne használni (kihasználni), ellentétben a „rovására” épült Lovagi Tornák Terével, amelynek kihasználtsága finoman szólva gyérnek mondható.

A tapolcai strandba megint beleölnek vagy négyszázmilliót, de ki is kell fizetni, akit ki is kell fizetni, Nem mindegy, na, hogy kinek a beruházása! Értsük meg, hogy a politikus is pénzért (és csak azért) él!

A végére hagytam a kedvencemet. Szakképzés fejlesztési infrastruktúra és kutatásfejlesztési infrastruktúra nyolcvanezer Forintból. (!) Hofi egyik kabaréjában italozási szokásokból csinált viccet. Valahogy úgy hangzott, hogy „Csókolom! Egy nyolcvanért kérünk pálinkát, húsz Fillérért kenyeret. Erre a kis Halász megszólalt: Bolond vagy te? Annyi kenyér ránk szárad!”

Remélem kerülnek olyan élethelyzetbe, ahol ezen a pénzen kiképzett szakemberek fogják megkísérelni a problémájuk, gondjuk elhárítását!

Mi, hogy ez egy átokkal is felér? Lehet, de megérdemlik és így marad.