2017. júl 22.

Nagyvonal

írta: Bonyolító
Nagyvonal

Megrendeltem a Welt der Wunder című lapot. Nyomtatott formában drágálltam (akkor még) és különben sem lehet lépni nálunk a könyvektől újságoktól, ezért racionális lépésnek tűnt a helytakarékos megoldás.Fél évet fizettem ki. Ami kicsit zavart, hogy nem lehetett kártyával vásárolni, csak utalni. Osztottam, szoroztam, aztán úgy döntöttem, hogy még a horribilis banki díjak mellett is megéri. Igazán szólva az utalás, mint kizárólagos fizetési mód a próbahónap után derült ki a forgalmazóval történő levélváltások során, így sok választásom nem maradt.

Letelt a fél év, eszem ágában sem volt megújítani az előfizetésemet, ám ennek ellenére a lapot – amit a negyedik hónap után nem kísértem figyelemmel objektív okok miatt, folytatólagosan postázták számomra a kialakított fiókomba.

scrooge-28854_340.png

forrás:pixabay.com

Egy nap érkezett egy számlalevél benne a tájékoztatással, hogy a következő fél évre ennyit és ennyit, ekkorra és ekkorra legyek szíves kifizetni.

Nem, nem ismerem ától cettig az általános szerződési feltételeket, de elképzelésem szerint úgy tekintették, hogy a szolgáltatás igénybevétele, automatikusan a szerződés meghosszabbításának számít.

Azonnal levelet írtam, hogy a legnagyobb sajnálatomra nem vehetem igénybe ezt az úri huncutságot, mivel az átutalás költsége szemtelenül magas, ezért kérem tekintsenek el a számla kiegyenlítésétől.

Majd egy hét múlva meg is érkezett a válasz, hogy mennyire sajnálják, hogy így meg úgy, természetesen bontják a szerződést, de mivel június végén postáztak egy számot, azt még legyek olyan jó és fizessem ki. A számla 2,30 Euróról szólt, amihez 9,15 Euró párosult, mint bankköltség. A helyzet pikantériáját az adja, hogy a teljes bankköltség még ennél is több, de uniós szabályozás alapján egy részét ebben az esetben a fogadó fél állja.

Akkor számoljunk egy picit!

724 Forintnak megfelelő devizát 2882 Forintért utaltam át és ki tudja nekik mennyiben volt.

Tehát egy nem kért szolgáltatás, a túlbuzgalomnak, vagy a kapzsiságnak köszönhetően majd 4000 Forintos játékká fejlődött.

Nekem persze ez nem okoz gondot, hiszen magyar közszolgaként felvet a pénz és úgy kicsengettem, mint Dodi gróf a kártyaadósságát (igaz utána főbe lőtte magát). Futhattam volna még egy kört benne, átolvashattam volna az összes szerződési feltételt, talán megtámadhattam volna a gyakorlatukat, talán elmesélhettem volna még egyszer, hogy pontosan ezért ragadtam klaviatúrát, pontosan ezért nem akarom meghosszabbítani a meghosszabbítandót, de nem tettem.(Ha nagyon huncut lettem volna ki sem fizettem volna és elcsodálkoztam volna, hogy hajtják be rajtam, mert gondolom Németországban is van alsó határa a perindításnak.) Nem lustaságból, hanem időtakarékosságból. Mert a pénzemnél, csak az időm kevesebb.

Egyszer a Balatonnál üdülve egy Tekszkó áruházban 99 Forintos videócédéket válogató német családapán akadt meg a tekintetem. Közismerten „jó minőségű”, felirat nélküli Zs kategóriás filmek voltak, de jól passzoltak a majdnem üres bevásárlókocsiban álló Szlájsz-Gájsz, gány üdítő mellé. Mert gondolom nem tehetik meg, hogy…Az Aldidiban pedig befőttes üvegre való tetőket válogatott – 3 darab egy százas – segítséggel szintén egy fricc.

Igyekszem egy mondatba sűríteni azt a konzekvenciát, amiért ezt az egész bejegyzést megírtam.

Ha a nyugati gazdagság azért fejlett, a nyugatiak azért gazdagok, mert a nagyvonalúságnak a szikrája sem ragyog bennük, akkor én sem gazdag, sem nyugati nem akarok lenni, csak egy ilyen félbalkáni, földhöz ragadt gyökér, aki viszont nem fogja számolni, hány pogácsát eszik meg és hány korsó sört iszik meg, a hozzá vendégségbe, a fejlett civilizációból érkező látogató.

Szólj hozzá

pénz bosszúság pofátlanság fösvény