Óriáscsúszdán halt meg egy vendég az Aquaworldben

Nem az infarktus miatt vesztette el az eszméletét - szemtanúk az aquabalesetről

- Aztán elmesélnétek nekem, hogy pontosan mi is ez? - bökte elénk az öreg kabinos gyakorlatunk első napján a Villanytelepi strandon. Nem volt elég, hogy valami lehetetlen korai órán kellett felkelnünk, hogy hat órára beérjünk, de még a bágyadt nap sem akarta áttörni a felhőket. A hidegtől és az álmosságtól dideregve válaszoltam osztálytársam helyett is

- Mi az építőipari szakközépbe járunk és a technikusi év előtt, egy nagyobb gyakorlaton kell részt vennünk. Van, aki nehézgépkezelő tanfolyamra iratkozott be, mi pedig ide jelentkeztünk – hülye módjára. Utóbbit persze már csak magamban morogtam, látva, hogy nem sok babér fog teremni az elkövetkező egy hónapban számunkra.

- Oszt papírotok van-e?

- Milyen papírra tetszik gondolni?

- Hát, hogy úszómesterkedhettek. Abból sosincs elég, főleg, hogy jó időt mondanak. Annyi ember fog kiözönleni a strandra, mint az oroszok.

- Nem az nincs nekünk - nyögtem ki, de a folytatásra már nem maradt bátorságom. Hová küldött minket ez a flúgos suli? Nem tudják, hogy itt úszómestereket várnak és nem vízgazdálkodókat, Víz, víz, de azért ez mégsem ugyanaz. Mi a bánatot fogunk mi itt csinálni?

A válasz hamarabb megérkezett, minthogy a gondolatmenetem végére értem volna.

- No! Fogjátok meg azokat a nyugágyakat, meg a lócákat és rakjátok vele szépen körbe a medencét. Ha készen vagytok, jelentkeztek nálam. Értve?

Nem jelentkeztünk sem aznap, sem másnap, mert az osztálytársammal Petivel, minden elkövettünk, hogy észrevétlenek maradjunk. Ha egy strandon a kabinos osztja a munkát, ott túl nagy hiányunkat nem fogják érezni.

- Csak a káoszban van némi rend – böktem oda Petinek, amin fél órát rötyögtünk.

A strand üzemvezetője nem osztotta álláspontunkat. Amikor meglátott minket dalolászva, nyugágyakat cipelni, eldurrant a feje és üvöltözni kezdett velünk. Indokolatlan mértékben volt mérges és úgy üvöltözött, mintha éppen az anyját öltük volna meg. Később kiderült, hogy megpillantotta a nagyfőnököt a női napozó melletti erkélyen felbukkanni és úgy érezte el kell játszani a szerepét.

Hamarosan új beosztást kaptunk. Peti született focista volt, én jóformán alig tudtam úszni és csak az általános iskolai úszásoktatásnak köszönhetem, hogy háton fekve fent tudtam maradni a vízen. A fürdő vezetését ez mit sem befolyásolta, igaz nem is adtak esélyt maguknak, hogy összezavarják elképzeléseiket, amiket máskülönben talán még egymás előtt is titkoltak. Nemes egyszerűséggel megfeledkeztek arról, de az is lehet, hogy tettek rá magasról, hogy megkérdezzék, képesek vagyunk-e, vagy képesnek érezzük-e magunkat arra, hogy a medencék partjáról felügyeljük a fürdőzőket. A csajok stírölésében akadt ugyan némi gyakorlatunk, de ebben az esetben nem erre gondoltak. De, mit is törődtünk mi a veszéllyel, felelősséggel, hiszen akkor érettségiztünk. Fiatalok voltunk, akik a vizsgák és a suli kötelékei alól felszabadulva egy laza nyarat szerettünk volna kikanyarítani a praktikumból.

Napjaink innentől kezdve a következők szerint teltek.

Az első kocafürdőzők megérkezéséig kipakoltuk a nyugágyakat. Érdekes módon, most másfél óra alatt elkészültünk azzal, ami korábban egész napot vett igénybe. Gyorsan belezúdítottuk a sósavat és a hipót – nem esküdnék meg, hogy a megfelelő arányban, a raktárból kiráncigált ballonokból a vízbe. Nem a víztisztító-keverő berendezést is magába foglaló külön medencébe, hanem egyből az úszómedencébe, amelyben ekkor még csak az igazi régi vágású, elkötelezett sportemberek tartózkodtak. Sokszor eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha leolvadna róluk a fürdőnadrág, de szerencsére – nem nekünk köszönhetően – senkinek sem esett bántódása.

Kilenc órától kettéválasztottak minket. Egyikünk a meleg vizes medence egyik, másikunk a túlsó végében foglalt harcállást. Egy fémsíp segítségével meg kellett akadályoznunk, hogy a medencék oldaláról bárki is beugráljon a vízbe. Ha valaki nem értett a szép szóból és kisebb, vagy gyengébbnek tűnt nálunk, arra rá is kiáltottunk, esetenként odaslattyogtunk a rendetlenkedőkhöz és leszidtuk őket. Aztán minden kezdődött elölről. Időnként egyikünk felmászott a toronyba és amikor már nem bírta tovább a napon fövést, a másik leváltotta.

Azt nem állítanám, hogy eszünkbe sem jutott, hogy mit csináljunk, ha valaki bajba kerül, de nem hánykolódtuk végig álmatlanul az éjszakáinkat. Két dologban bíztunk csak, Egyrészt a medence egyik pontján sem volt mélyebb annál, hogy a fejem búbja ne látszott volna ki, ha az aljára állok. A másik illúzió pedig az maradt, hogy úgyis segít valaki, ha esetleg bárki is rosszul lenne, vagy fuldokolni kezdene.

forrás:pixabay.com

Én addigra két vízből történő mentést és újraélesztést láttam és csak az egyik volt sikeres. A Fekete tenger partján egy cseh kisfiú ütötte be fejét búvárkodás közben a hullámtörőbe. Túl sokáig volt odalent, amit egy magyar orvos fia kiszúrt és a partra húzták. Az újraélesztés olyan vehemensen történt, hogy első pillanatra azt hittem egy ép csontja nem maradt a gyereknek. Az úszómester miután a kisfiú a tengervizet kihányta és felsírt, az addigra kiérkező mentők gondjaira bízta, majd beszaladt a vízbe és erőteljes csapásokkal a horizont felé vette az irányt. Azt a feszültséget, csak a tenger hullámai oldhatták ki belőle. Úgy másfél évre rá, a valaha is ismert legkötözködőbb, lefaragatlanabb, legfüttyösebb úszómester által felügyelt, akkor egy valamirevaló úszómedencéből álló Leninvárosi strandra, az ideges pókként rohangáló „életmentő segítségére” is csak egy olyan Niza mentő érkezett, amelyben nem volt oxigénpalack. Nem tudni, hogy ki értesítette a mentőket és mit mondott, de strandra hívta őket. Másik mentő érkezett hosszú percek múlva, de az idő vágtatott előre. Nehezen hihető, hogy nem emberi mulasztás történt. A fiatal srác életének megmentésére tett kísérlet kudarcba fulladt.

Most érett fejjel értem meg, hogy mekkora teher is volt rajtunk. Csak a szerencsének köszönhető, hogy senki nem vesztette életét és az is, hogy ennek következtében nem nyomorodtunk meg lelkileg egy életre. Szerencsére, mint oly sok minden más, az úszómesterség, a fürdőüzemeltetés és az életmentés is óriási fejlődésen ment keresztül Magyarországon. Ma már minden strandon rendelkezésre állnak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek.

Vagy nem?