Élelmiszerbolt. Kenyerespult. Előttem apuka két megfelelően neveletlen gyerekével csatárláncban válogat.

A gyerekek ácsorognak, a pulthoz hozzáférni lehetetlen, kézből kézbe adják a zsemléket, pogácsákat, croissant-okat. Véletlenül sem rájuk állva, észrevétlenül, a háttérben maradva várok némán. Nem sóhajtozom, nem köszörülöm a torkomat, nem köhincsélek, nem nézegetem szélmalom lapátként körözve a kezemmel az órámat. De nézek, mereven nézem a férfi tarkóját, mindenféle homoerotikus és a nyaktiló iránti vonzalom nélkül.

Kis idő múlva elvéti a lépést és jobbja felől megpillant:

- Ide vársz? - kérdezi, mintha ezer éve ismernénk egymást.

- Nem. A buszt várom.

- Miért nem szóltál?

- Tudok várni a soromra.

Jelenet vége

A férfi teljesen tanácstalan volt. Rajtakapták, hogy mulasztott, de nem szóltak be neki, nem ugatták le, nem veszekedtek vele, senki nem kérte ki magának. Csak ő maradt és a szülői felelőssége. Nagyon jól tudta, hogy nem járt el helyesen. Pontosan kellett érzékelnie a kocsiban növekvő pékáru hegyre pillantva, hogy túl sokáig foglalta a placcot, de nem érte támadás, így csak maga ellen védekezhetett. A kasszánál a másik sorba állt, tekintetét elfordította.

Nem lehetett könnyű leképeznie magában a felelőtlenség tudatát, de minden csak rutin és faragatlanság kérdése.

Tessék elolvasni Örkénytől Dr. K.H.G.-t!