Megrendeltem a Welt der Wunder című lapot. Nyomtatott formában drágálltam (akkor még) és különben sem lehet lépni nálunk a könyvektől újságoktól, ezért racionális lépésnek tűnt a helytakarékos megoldás.Fél évet fizettem ki. Ami kicsit zavart, hogy nem lehetett kártyával vásárolni, csak utalni.…
Ha megkérdeznének, azt válaszolnám alapvetően három gondom van a stadion építésével kapcsolatban. Igazából ez a három négy, de az általános stadionépítés-ellenességemet, most kihagynám ebből a körből. Akad azonban elég - számomra – nyugtalanító tény. Vegyük sorra őket!
Ünnepi gálaműsorra voltunk hivatalosak és természetesen magamra vállaltam a (támogatói) jegyek megvásárlását.
Elérkezett a nagy nap, sikerült egy újabb adósságot rendezni. Kelemen Didák abbahagyhatja forgását sírjában - vagy éppen most kezdheti – hiszen több mint háromszáz év után, immár utca viseli a nevét Miskolcon.
Néztem a plakátot, de hiányérzetem támadt. Megtudtam, hogy micsoda grandiózus beruházással válik, éjszaka is láthatóvá a nyomor, ami pusztuló városunkat fémjelzi.
Adott egy, a kereskedelemben dolgozóknak talán öt (ha szombaton kinyitnak), mindenki másnak - leszámítva az ügyeleti, készenléti szolgálatokat ellátókat – négy napos munkahét. (A hatékonyságról nem kívánok most szólni.)
Miskolc. Teljesen átlagos hétköznap este. Pontosabban késő délután. Egy társasházban.
Egy és kettő. Mindhárman „függnek” tőlem. Aztán írtam mintegy ötvenet. Harmadnapra a fele sem válaszolt, ellenben öt-hét „függő” próbálkozott. Természetesen válaszoltam.
Volt akinél egy nap eltolással.
Haladva a korral (?) felszerelkeztem egy mobileszközzel, amivel internetezni is lehet, remélve, hogy az USB stickes megoldással felhagyhatok, vagy legalábbis a minimálisra csökkenthetem. Értékelhető minőségű térerő a helységben, ahol minden sátoros ünnepet ülünk sajnos csak két mobilszolgáltató…
Csak feleannyi idős lehetett, mint én. Gyakorlatilag a fiam is lehetett volna. Olyan fürgén és némán pattant be ütött-kopott Ladájába, mint egy szöcske, amikor odakiáltottam neki, hogy megtolom.
Egy csodálatos dolgot történt minap immár sokadszor a réten.
A kis nyuszi és a róka kibékültek és örök barátságot fogadtak. Ez a történet viszont túlságosan messzire vezetne és egyébként is teljesen másról akartam írni.
Piciny városunkban az összefogásnak köszönhetően, teljesen véletlenül, éppen most készült el a ....., a ....... és a ......... ráadásul a ....... is határidőre - lásd bővebben önkormányzati választások előtt két héttel - átadhatóvá vált. El nem készült, de alkalmas arra, hogy a megnyitón a…
Állok a parkolóban. Tipikus hipermarket, tipikus zsúfoltság, tipikus vásárlók, tipikus tömeg.
Vidékre készülök az édeni csendbe és nyugalomba. Próbálom magam erre dresszírozni és figyelmen kívül kívül hagyni az engem oly annyira zavaró nagyvárosi jelenségeket. Behunyom a…
Egyik ismerősöm mesélte, hogy a telkéről számtalan esetben elloptak dolgokat. "Szerencsés ember vagy - mondtam neki - mert nekem nemcsak kifosztották a házamat, hanem konkrétan ellopták azt!"
Itt persze nem egy Rejtői fordulatról van szó, hanem a rideg valóságról: a hétvégi…
Ebéd közben megállt a kezemben a kanál, majd a villa is. Nem szabad étkezés közben tévét nézni, sőt egyébként sem. Egy olyan műsor ment, amiben 20 ember kergeti a labdát és amikor utoléri újból elrúgja. FTC-DVTK meccs, valahogy így próbálta a kommentátor aposztrofálni ezt a…
Mindenszentek.
Ma, tegnap már megírták, holnap még esetleg írnak róla, összevetik a halottak napjával, hogy ez nem az és, hogy helyes-e vagy sem, milyen jó a munkaszüneti jelleg, de így meg a boltok vannak zárva, kivéve a multik.
Egyáltalán nem e körben szeretném tapasztalataimat…