Csak feleannyi idős lehetett, mint én. Gyakorlatilag a fiam is lehetett volna. Olyan fürgén és némán pattant be ütött-kopott Ladájába, mint egy szöcske, amikor odakiáltottam neki, hogy megtolom.

Egy csodálatos dolgot történt minap immár sokadszor a réten. A kis nyuszi és a róka kibékültek és örök barátságot fogadtak. Ez a történet viszont túlságosan messzire vezetne és egyébként is teljesen másról akartam írni.

A legpraktikusabb a szemetet az ajtó előtt tárolni. Ezzel akár negyed, jobb esetben fél köbméternyi helyet is fel tudunk szabadítani. Kedvünket a lázas számítgatás közben ne szegje, ha rendelkezünk szeméttároló edénnyel – közérthetőbb nevén: kuka – és abban szokás szerint műanyagból készült…

Egyáltalán nem akartam erről írni. Egyáltalán nem erről akartam írni. Írni sem akartam. Aztán írnom kellett. Segítséget kérni, mert azt hittem megfulladok. Nem igaz, hogy egyedül voltam. A családom, barátaim, ismerőseim érezték. A lakótársaim nem. Ők nem az orrukon vesznek levegőt. Nem a szemükkel…