Ismét az a mocskos pénz. Miért nem vagyok képes a szépet látni. Hát nem szép, ha egy tőkés fejlesztéseket hajt végre? Ha beruház 5,4 milliárd Forintot és ahhoz az állam nem ad többet hozzá 19 milliárdnál?

Ebből 600 főnek lesz hosszabb - rövidebb távon megélhetése, de ha nem akkor is jól hangzik most, nem? Később meg ki emlékszik? Legfeljebb az a 600 elbocsátott, akit még fel sem vettek. A járulékos veszteség. Történik pedig mindez egy olyan városban, ahol a kényszerű iparosítás következményeként mindenkinek jutott munka, de a két legnagyobb gyár együttesen csaknem 50000 - óvatosabb számítások szerint, amin én mindig elképedek 30000 - embernek adott munkát fénykorában. Természetesen akadtak olyan családok, ahol mindkét fő ugyanott dolgozott, de ha megfelezem a fenti számot, akkor is 25000 (ha megharmadolom, akkor is 10000) család - ha egy családot átlagosan 3 főből állónak veszünk, akkor 75000 (30000) ember - megélhetése - hangsúlyozom nem vegetálása - volt biztosítva.

Tetszettek figyelni a számokat? Tízezrekkel dobálóztam, nem tucatokkal és százakkal. Számomra egy ember is ugyanolyan értékes, mint amennyire értéktelen, vagy káros tud lenni, de nézze el nekem a kedves olvasó, hogy nem dobok egy hátra szaltót, ha 24 milliárdból csupán ennyire futja. Még akkor sem, ha tudom, hogy ez egy nagyobb program része, akkor sem, ha tudom, hogy ez a pénz több éves bérkeretre lett kalkulálva, több éves bérkeret, pedig több éves munkalehetőséget tételez fel.

forrás:angyalszarny.eoldal.hu

Én úgy tudom, hogy a tőkés gazdálkodás lényege, hogy a tőkés beruház, befektet, majd a haszon nagyobb részét bezsebeli. Tehát nem az állam és a tőkés fektet be, még akkor sem, ha az állam elfogadja és vállalja a piacgazdálkodás minden elemét. Ez így természetesen értelmezhetetlen, de bocsássanak meg nekem, hogy sem a gondoskodó, sem az éjjeliőr állam képébe nem fér bele számomra, a központi költségvetésből történő gazdaságfejlesztés, élénkítés azon formája, amit a nálunk befektetni kívánó maradásrabírása érdekében végez az egyébként robogó gazdaság által (ha ha ha) megreptetett állam.

Az meg csak hab a tortán, hogy ugyanezt nemcsak gazdasági szövetségeseinkkel, hanem a „baráti” Kínai Népköztársaságból érkező kommunista tőkések(!) esetében is eljátsszuk, csak nem ekkora, hanem kétszer ekkora összeggel. Még szerencse, hogy egy sor nemzetközi egyezmény közé szorított, demokratikus jogállam vagyunk, amely elítéli a Kínában elkövetett jogsértéseket.

Csak úgy, mint Azerbajdzsánban és Fehéroroszországban. Hiába, madarat tolláról, embert barátjáról.