Milyen tisztességes -  nem törvényes, mert a mai törvénykezési gyakorlat mellett sajnos az lehetséges - munkával lehet 7 milliárd forintot összekapálni?

Ennyi kellett ahhoz, hogy egy népszerű ördögös energiaital gyártó és forgalmazó cég vezetői köre, illetve a velük kapcsolatban lévő az északi válságrégióban egészen pontosan Miskolctapolcán, egy színvonalas szórakoztató komplexumot hozzanak létre. Ez nem a reklám helye, azért ők már fizettek eleget, máshol és másnak, pontosabban mindenhol máshol és mindenki másnak. Láttunk már csodákat, ez is beleillik az amerikai, akarom mondani magyar  álomba, vagy inkább a magyar államba.

A politika vizéről visszaevezve a gazdaságéra, olvasom az újságban - vagy legalábbis annak néztek ki az egymás mögé hajtogatott lapok - hogy ez a hiánypótló vállalkozás elnyerte a Greennováció nagydíját.

Táviratilag és távolról is gratulálok hozzá. Biztos megérdemelték, biztos ők voltak a legalkalmasabbak - ha indult egyáltalán más - biztos ők voltak a legügyesebbek, a legpéldamutatóbbak. Biztos... Fogarasi Árpád pedig biztos jó munkásember, vagy jómunkásember, akinek nővére Malvin, Szalacsi Sándor osztálytársa volt. Valamikor.

forrás:zeosz.hu

Micsoda zsenialitás kellett, hogy elnyerjék ennyi forrással a hátuk mögött ezt a díjat! Indult-e más, az nem derült ki a tudósításnak álcázott fizetett reklámból, de biztos, és itt újra nem szeretném magamat ismételni. Senkinek ne legyen egy szemernyi kétséges  sem, ha éppen van beruházni való 7 milliárdja, akkor a nyomornegyedek szomszédságában szintén el fogja nyerni ezt a neves díjat, amiről eddig nem nagyon hallottam, de valójában azt sem tudom eldönteni, hogy mennyire vegyem komolyan.

Miért?

Ha ma valaki a szigorú EU által szabott keretek között beruházást végez, nem is hiszem, hogy bizonyos környezetvédelmi előírásoknak nem kellene, hogy megfeleljen. Ha pedig igen, akkor eléggé sovány érvnek találom az alacsony károsanyag-kibocsátásra való hivatkozást, ha engedélyt sem kapnak másra, mint a legkisebb motorokkal szerelt gokartok hadrendbe állítására. Ez utóbbi csak egy példa volt, de bármelyik elemet kiemelhettem volna dicsekvésük (zöld)mezejéből.

Be kell vallanom, hogy igazságtalan vagyok és irigy. Ahelyett, hogy maradéktalanul örülnék, hogy környezetbarát megoldások nyernek teret, örülnék, hogy egyáltalán beruházni mer még valaki, annak jogszerűségén rágódom, és nem akar kimenni a fejemből a forrás - megvalósított cél között feszülő egyenes arányosság.

Magyarán a pénz beszél, a kutya pedig ugat. Én meg csaholok, de a karaván halad.