Minap a belváros közepén a járókelők arra lettek figyelmesek, hogy egy tetű egy kiskutyát a szelektív hulladéktároló sziget papírgyűjtésre hivatott részébe dob, majd elszalad. A lelkiismeretes emberek azonnal értesítették jobb híján a rendőrséget. Szerencsére a közelben tartózkodott egy járőr pár, aki azonnal hozzáfogott a kiskutya kiszabadításához. Időközben a rendőrségi ügyelet felvette a kapcsolatot a helyi szemétszállító vállalattal, ahol szintén nyitott fülekre talált. Már azt szervezték, hogy melyik szemétszállító gépkocsi vezetőjét hívják be pihenőnapjáról, amikor a járőrök visszajelentettek, hogy megtaláltak a kutyakölyköt.

Erről természetesen sem az országos, sem a helyi sajtó nem számolt be. Talán így is van rendjén, talán nem kell dicsekedni, talán ez is beletartozik, beletartozhat a rendfenntartó erők napi ténykedéseibe, feladatrendszerébe. Mindig így kellene reagálniuk, így kellene működniük az élet megannyi más területén is, de mégis, mégis azt mondom, hogy ezek az úriemberek túlteljesítették a „tervet” megtették, amit megkövetelt a haza, ezért mindenképpen dicséret és köszönet illeti meg őket.

De sajnos megint itt van ez a fránya „de”, jobban fáj az, hogy ilyen szemétláda emberek élnek a földön, mint, hogy azt a fakabátok tiszteletreméltó hozzáállása feledtethetné. A mély emberi butaság horga a torkomon akadt és sem kiköpni, sem lenyelni nem vagyok képes! Csak kérdések záporoznak: miért, hogyan,ki volt, aki ilyenné nevelte, vagy hagyta fejlődni, pontosabban korcsosulni ezt a megátalkodott gazembert, mint amilyenné vált.

forrás:pixabay.com

Hogyan lehet egy ember ennyire embertelen, minek kell történnie ahhoz, hogy valaki ennyire mélyre süllyedjen. Hová lesz, vagy hogyan, miért nem alakul ki az empátiának legelemibb foka sem???

És végezetül – természetesen nem minden igényt kielégítően – hány hasonló ember társunk (?) él közöttünk, hányan őrizgetnek hasonló szennyes titkokat?

Soha nem fogjuk ezekre a kérdésekre megkapni a választ. Talán nem is vagyunk rájuk igazán kíváncsiak. Talán nem borzolja fel tűréshatárunk sima víztükrét egy ilyen eset. Hiszen ez csak egy kutya...

Mi pedig, csak emberek vagyunk...