A magyar ember -nem a környezetem és nem csak magamból indulok ki- hajlamos arra, hogy megfogja a pénzt. Persze arra is hajlamos, hogy szórja a pénzt, de erről talán majd máskor.

A magyar ember takarékos, de néha ezt a takarékosságot hajlamos túlzásba vinni. Igyekszik mindent, vagy majdnem mindent ingyen, vagy annál olcsóbban beszerezni, hajlamos egyéni szorzótáblákat alkalmazni, ha vásárol és akkor is, ha a jussát követeli. Nem kell mondanom a kétféle szorzótábla által számított értékek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ki érti ezt? Rossz nyelvek olyat is szoktak bajszuk alatt - legyen szó akár férfiről, akár nőről - motyogni, hogy a magyar ember a szart is megenné ha nem lenne büdös, de szerencsére ennek bizonyítására még nem került sor, mert a szar jelen idő szerint szerencsére - vagy a magyar emberek szerencséjére - büdös.

Sokan összekeverik a leleményt - nagyfaszságot - a fösvénységgel zsugorisággal /lásd bővebben szarevő, ami ugye nem, mert az előbb levezettem/.

Szerintem a magyar ember dolgában nem leleményes, mert akkor svájci vagy zsidó lenne, akit ugye szintén hajlamos minden jóravaló magyar ember szívből utálni, mint a szart. Talán konkurenciát látnak bennük, talán csak hagyománytiszteletből, de a gyűlölet tradicionális mifelénk. Erről azonban oly sokan, hogy sokat írtak már, hogy Nobel-díjat is kaptak érte.

Én most az életünk - a magyar emberek- egy szűkebb szegmensében szeretnék bepillantani, illetve közös gondolkodásra invitálni a nagyérdemű olvasót, amennyiben írásom ezen pontjáig egyáltalán eljutott. (Ha már korábban nem hajította az egészet a szemétkosárba, ami ugyan elég bajos lenne egy elektronikusan megjelenített szöveg esetén, de ki tudja, mit fejlesztettek ki a kommunista karvalytőke csecsén felnevelt liberálbolsevik hazaáruló szoftverfejlesztők,egy az óceánon túli országban, vagy egy közelebbi, elviekben ellenséges, de amúgy baráti ország informatikusai, akiket többször hazaküldtünk, mostanában meg nem.)

Remélem súlyos képzavarok ellenére tudnak követni, mert a legizgalmasabb még csak most jön és ehhez kell ám finesz, firkó, rafkó, szemfülesség, vagy amit akarnak.

forrás:hetihirek.hu

Kézikönyvet lehetett volna, vagy akár most is lehetne kiadni olyasféle címmel, hogy: " Hogyan cselezzük ki a kéményseprőt", vagy esetleg "A kéményseprő ellen való áfium", de azt sem tartom kizártnak, hogy " Nem félünk a kéményseprőtől" három felvonásban. Kéményseprőnek kéményseprésért, illetve nemseprésért fizetni e vidéken nem szokás. Lélegzetvisszafojtva lapulni a függöny mögött, amíg csak el nem húzza a belét, azt igen, az már olyan kurucos.

Hozzáteszem korábban is inkább az nemseprésért volt hajlandó az ember / magyar/ a bukszáját megnyitni, hiszen összetakarítani a kormot többe került, mintha oda se engedtük volna a kéményajtóhoz a fekete ember, aki esetünkben nem a szenes.

Aztán volt, aki józan megfontolásból nem fizetett, mert az őt meglátogató hivatalosnak tűnő személy még egy erőtlen kísérletet sem tett arra, hogy legalább megtükrözze a kéményünket, vagy egy darab füstölgő papírral meggyőzzön minket arról, amit amúgy is tudtunk nevezetesen, hogy húz a kémény.

Ez többé nincs, ennek véget vetett a dolgozó emberek kormánya és enyhe hatáskörkuszálással elérte azt, hogy nem jönnek kotorni, akik eddig sem kotortak. /Ellenben minden évben felhívták a figyelmet a médián keresztül, a kotrás fontosságára/. Nem jönnek, így megtakaríthatjuk azt a pénzt - immár törvényesen - amit amúgy sem volt eszünk ágában sem kifizetni. Megjelentek cikkek hányan fulladtak meg szénmonoxid mérgezésben az elhanyagolt kémények miatt és hajaj, meg hujuj.

Szedte az áldozatát a szagtalan gáz és hát valljuk be, meg is érdemelték, mert hát tetszettek volna tisztíttatni, de nem. Arról nem közöltek adatot, hány ember szenderült jobblétre rosszul megigazította cserepek által agyonütve, vagy az idegességben kapott infarktus miatt, hogy micsoda pofátlanság fizetni a semmiért és ezek rablók és a fene vinné el mindet és arrrghhhh…!

Persze senki nem él örökké és valamiben illik elhunyni mondanám cinikusan, de nem teszem, és nem azért mert nem vagyok cinikus, hanem azért mert ez nem feltételes mód, hanem törvényszerűség, de úgy érzem kicsit messzire sodródtunk az alapvetéstől, miszerint minden kéményseprő egy rabló, kivéve, amelyik nem talál otthon.

A viccet félretéve - bár nem érzem hogy ez vicces lenne - a napokban megjelentek az első írások, melyek a /magyar/ lakosság aggályait voltak hivatottak a nagy nyilvánossággal megismertetni. A /magyar/ lakosság - egy része legalábbis/ félni kezdett, hogyha nála nem kotornak, akkor akár meg is fulladhatnak. Azt nem tudom, hogy ezek a cikkek mennyibe kerülhettek a kéményseprő-vállalatoknak, de ha eszük volt az újságoknak, sokat kértek értük. Arra gondolni sem merek, hogy ezeket a rémhírterjesztő cikkeket nem megrendelésre, hanem közvélemény kutatások alapján írták volna, hiszen ne feledkezzünk meg a magyar nép fentebb ecsetelt kéményseprők ellen vívott szabadságharcáról, amely nem lehetett hiábavaló, hiszen a dolgozó emberek kormánya, akinek amúgy is mindig fontos a /magyar/ emberek, a nép véleménye, nem véletlenül vágott ilyen rendet a szabályozottság terén. Tulajdonképpen csak a status quo-t foglalták törvénybe. Tehát a magyar ember, aki nem fizet a kéményseprésért, nem eshet kétségbe, ha immár azt ingyenesen kell biztosítania számára az önkormányzat által. Csak a kéményseprők felől fújhat a szél, csak ők akarhatnak a zsebünkben turkálni, csak ők akarhatnak kiegészítő - igaz a fennmaradásához elengedhetetlen jövedelemért soron kívüli, vagy az előírtnál gyakoribb kotrásért pénzt kérni.

forrás:origo.hu

A magyar ember véleménye nem változhat ilyen gyorsan, hiszen a magyar büszke, nyakas nép, amely nem forgatja a köpönyegét és nem játszik szélkakast, nem jár pávatáncot, de leginkább nem hazudik. Nem mondhattak olyat, hogy félnek, hiszen bátrak -  azért nem kötik be a biztonsági övet sem -  és következetesek. Egyetlen dilemmával küzdök csupán. Ha fenti állításaim mindegyik igaz, akkor valaki nem mond igazat. Nem, olyan nem lehetséges, hogy egy magyar ne mondjon igazat. Máshol kell tehát keresnünk a megoldást.

Nézzünk meg egy kéményseprőt. Fekete, pénzt kér, élősködni próbál rajtunk, és igazából nem dolgozik. Lehet, hogy a kéményseprők nem is magyarok? De hát magyarul beszélnek. Hogy-hogy honnan tudom? Mert értem és mivel jó magyarhoz híven más nyelvet nem bírok, így csak akkor  érthetem őket, ha magyarul beszélnek hozzám. Ha a kéményseprők nem hazudnak, magyarok és minden fenti állításom igaz, akkor a magyarok ...

Nem fejezem be a mondatot, mert még az egész magyar nép beperel becsületsértésért, vagy közösség elleni izgatásért, és belőlem egy, a hozzám hasonló magyarokból kevés, akikről pedig szólt a cikk nagyon sok van. Nagyon, nagyon sok. Olyannyira, hogy el sem fér mindenki ebben az országban, és akinek nem jutott hely, más korábban lakatlan városokban él már. Londonban, Berlinben, New Yorkban, Bécsben és még lehet, hogy cukrászdák is nyithattak.

Egy biztos annak már nincs kéménye, mert távfűtéses, vagy napenergia melegíti.