Levelemet ne vegyék tolakodásnak, de kötelességemnek érzem a dobozban található betegtájékoztatóban szereplő felhívásban foglaltakat komolyan venni, miszerint várják a kérdéseket, észrevételeket.

A leírást alaposan elolvastam, mielőtt a kúrát elkezdtem. Be kell vallanom, hogy már akkor is furcsállottam, hogy a mellékhatások részletes leírása a tájékoztató háromnegyedét tette ki, a fennmaradó rész pedig jelentős mértékben reklámot és dicsőítő sorokat tartalmazott.

forrás:idesuss.hu

A gyógyszert a doboz oldalán meghatározottak szerint szedtem kivéve, ha az orvos másként nem rendeli, de nem rendelte, ezért a kettő közül az egyiket bátran figyelmen kívül is hagyhattam volna, ha nem egyezett volna meg, így bármelyik ugyanaz betartása, azt eredményezte, hogy mindkettőt egyszerre, de nem egymásra épülne. Maradjunk annál, hogy naponta 2x1-et. Evés előtt, vagy után.

Amiért arra vetemedtem, hogy drága idejüket raboljam nem más, mint az a banális tény, hogy meghaltam. Igen tisztában vagyok azzal, hogy ennek lehetősége szerepelt a figyelmeztetések között is, de nem gondoltam volna, hogy pont én leszek az egymillióból, vagy százezerből, de lehet, hogy tízezerből az a szerencsés, aki pont ezt a mellékhatást tudhatja magáénak.

Lehet, hogy más beérte volna egy jó kis gyomorvérzéssel, tüdőtágulattal, szédüléssel, egyensúlyvesztéssel, esetleg hányással, hasmenéssel, de én nem! Én mindig a maximumra törekedtem. Ha már megbetegszik az ember, akkor betegedjen meg rendesen, akkor már legyen fájdalmas és költséges a kezelés, és ha lehet valami komolyabb mellékhatással nézzen szembe.

Örömmel jelenthetem, nekem sikerült. Talán ha túladagoltam volna a gyógyszert… akkor talán elvisznek egy alapos gyomormosásra, majd az is lehet, hogy megállapítják az okok keresése közben, hogy egy orvosi tévedés áldozata vagyok és lettem csaknem véglegesen, mert ezen orvosság távolról sem alkalmas a betegségem kezelésére, ellenben az orvoslátogatók óriás jutalékából jut másnak is, aki ezt vényre felírja, ha kell, vagy ha nem. Még véletlenül se érezzenek ki szavaimból elégedetlenséget, mert itt erről szó sincs. Büszkén viselem az orvostudomány hősi halottja címet és külön megelégedéssel tölt el, hogy tetememen felnövekvő orvosgeneráció tagjai végezhetnek ugyancsak hasznos boncolásokat. Ami pedig megmaradt, a korábban szedett gyógyszerek mellékhatásaként, azok a „különleges elváltozások” elnevezésű vándorkiállítást gyarapítják, melyet a patológia múzeum indított útjára idén tavasszal.

forrás:hazipatika.hu

Holtamban elértem azt, ami egész életemben elkerült és ez nem más, mint az ismertség. Igaz, gondolom ezek után sem leszek név szerint feltüntetve a tájékoztatókon, mint mellékhatás, de bízom abban, hogy nyomasztó statisztikai mutatóként addig fogom kisérteni kutatóorvosaikat, gyógyszerészeiket, amíg hozzám hasonló betegségbe nem esnek és ők is részesülhetnek a gyógyszerek jótékony hatásaiból.

Földalatti mélységes tisztelettel egykori felelőtlen ügyfelük:  Egy a sok ezerből.