2014. jan 28.

Digitális Miskolc

írta: Bonyolító
Digitális Miskolc

Talán már lefutott téma, talán már senkit nem is foglalkoztat jótevőinken kívül, de nem tehetem, hogy néhány kérdés felvetése nélkül elmenjek a városunkat érintő (sújtó) nagyszabású laptoposztogatási mizéria mellett.

Már csaknem két hónapja folyik a népbutítás, de ez talán jól is jöhet a hamarosan célegyenesbe forduló választási kampányban. Aktuálpolitikai kérdésekkel azonban nem kívánok foglalkozni, viszont ezek szociológiai és esetleg gazdasági vetületével annál is inkább, mert ugye az ördög a részletekben lakozik.

Adva van egy régió, amely finoman szólva egy kelés az ország szűzies testén. Annál alkalmasabb a csodatételre, mert akár hisszük, akár nem, itt bizony már csak az segíthet. Mivel az életszínvonal az országosan sem túl magashoz képest is igencsak mélyen található, különösebb erőlködés nélkül bármilyen támogatás megítélhető, így bravúr sem kellett hozzá, hogy pártunk és kormányunk kiharcolhasson az itt élőknek huszonkétezer valahány laptopot, amiből egy természetesnek tekinthető ún. magyar kopás következtében, mintegy 17000 laptop 3 éves használatára lehetett december közepéig pályázatot benyújtani.

A kritériumokról e helyütt szólni nem kívánok. Elég legyen megjegyezni, hogy kabaréba illő szempontrendszert állítottak fel az igen tisztelt illetékesek. Ennek ellenére a mai napon még csak 10 000 pályázat érkezett be. Arról nem szól a fáma, hogy ebből hány számít érvényesnek, de azt már hangoztatták, hogy bizony Miskolc Járásra is kiterjesztik a pályázat területi hatályát, amiből nekem az jön le, hogy nem jelentkeztek annyira, mint amennyire kitörő örömmel ezt a mennyei jótéteményt - mégiscsak Mária országa vagyunk, a kutyaúristenit - a miskolci lakosokra zúdította a városvezetés.

Számomra sokkal érdekesebb az az aspektus, miszerint egy hanyatló régió támogatása úgy valósul meg, hogy a térségben ipart űző számítástechnikai vállalkozások alól 17000 laptop erejéig kihúzták a talajt, mindezt karácsony előtt, amikor az is belevág egy nagyobb értékű – igen kérem, nekünk pórnépeknek egy laptop bizony nagyobb értéknek számít – műszaki berendezés beszerzésébe, aki egész évben kuporgat. És egyre nő azoknak a száma, akik bizony kétszeresen is meg kell, hogy húzzák a nadrág szíját. Szóval, aki nyerhet számítógépet, az nem fog vásárolni, ehhez különösebb magyarázat nem szükséges.

Egy másik kérdés talán még ennél is jobban foglalkoztat: hogyan is segít egészen pontosan a számítógép a tanulásban? Ezt csak azért emelem ki, mert egy óriási sztereotípiának tartom és még nem hallottam, hogyan is töltötte volna ki bárki is tartalommal.

A számítógépes oktatás tömegesen egy területen jelenik meg számomra és ez maga az informatika oktatás. Biztos rossz a képzelőerőm, de nem látom, hogy diákok görnyednek esténként a monitorok felett és épp algebrapéldákat oldanának meg, ha helyette lehet internetezni is. Márpedig ezekkel a gépekkel nem csak lehet, hanem kell is internetezni, hiszen a pályázat egyik kötelezettségvállalása pont az volt, hogy a nyertes bekötteti, vagy, ha már rendelkezik vele, akkor internetes előfizetését a program végéig fenntartja. Nagyon rossz tapasztalataim vannak a fiatalok internetezési szokásairól, de anélkül, hogy bővebben kifejteném erről a véleményemet, elegendőnek tartom megjegyezni, hogy nem klasszikusan használják a világhálót.

Minek a megtanulását segíti tehát a számítógép kisiskolás korban? Persze, tudom én, hogy nem csak kisiskolások pályázhatnak, de azt még továbbra sem, hogy mit és hogyan tanulnak rajta, vele.

Élek a gyanúperrel, hogy semmit, amin igazából nem is csodálkoznék, hiszen a tananyaggal kapcsolatos kérdések megválaszolására alkalmas szoftvereket nem gyártanak, ha gyártottak is, a net előretörésével ezek háttérbe szorultak. Életrajzok, történelmi tények megismerésére remek megoldásként szolgálhatnak a könyvek, rendelkezésekre állnak könyvtárak. Nincs olyan feladat, amely háttéranyag igényét, akár az iskolai könyvtár is ki ne tudná elégíteni. Fogalmazásokat egyéb beadandó dolgozatokat általános iskolás korban nem kell géppel írva beadni és arról sem vagyok meggyőződve, hogy a „kell” a helyes kifejezés a „szabad” helyett.

Nehéz lenne ideológiát, vagy magyarázatot találni az ének-zene oktatása mellett, mert ahhoz is inkább egy jobb minőségű lemezjátszó, kották és fül szükségeltetik és nem komputer.

A másik kiemelt cél a digitális analfabetizmus – egészen pontosan írástudatlanság – felszámolását tűzte ki az apparátus, bár nem vagyok meggyőződve, hogy némi fogalmuk is van róla ez a kifejezés mit is jelent. Én magam megelégednék a valóságos analfabetizmus leküzdésével, ami ugye előfeltétele lenne az alapvető informatikai ismertek átadásának. Mivel a kétharmad ország nem tud rendesen olvasni - hiszen akkor nem regnálhatna olyan kormány, aki ezt a digitális maszlagot lenyomja az adófizetők torkán - ez sajnos nem számítana igazán ütős kampányfogásnak. Itt kérem nem sikk tudni, mert az olyan izé. De ha nem kell tudni, akkor minek a felszámolásában is segít a számítástechnikai háttér?

Nem a középkorból jöttem és nem vagyok valami földhöz ragadt gondolkodású, de azt látom, hogy hová vezetett a tanulótársadalom ilyen mértékű keze alá dolgozása – csúnya magyarral élve – és azt is megtapasztaltam ezzel egy időben, hogy amire a diáknak magának kellett rájönnie az nagyobb valószínűséggel bevésődik és hosszasabban megmarad a hosszú távú memóriájában. Az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazási képessége is jobban mérhető olyan feladatok elvégeztetése által, ahol semmiféle „beépített „segítségre nem számíthat a „versenyző”.

Lehet dobálózni nagy szavakkal, de nem árt tartalommal kitölteni azokat, kiváltképp, ha szakértőnek tartja magát a fő irányvonalat képviselő személy, de sajnos meg kell állapítanom, hogy ez a pályázat nem az a pályázat, ahol erről akár elvi szinten is lehetne vitázni.

Szólj hozzá

röhej átverés butaság szakértelem Miskolc