Pedofília
Olvasom a lapokat és egyre gyakrabban bökik a szemem tanár-diák kapcsolatokról megfogalmazott vélemények. Itt nem a “klasszikus” viszonyról van szó, amikor a jobb jegy érdekében “Térdelj le és szeress!” és nem a kapuzárási pánik találkozik az apakomplexussal című liaison. Ez kérem a modern kor találmánya - na nem az entyempentyem - aminek kialakulását kutatni felérhet egy PhD. képzéssel.
Itt a fiatal suhanc 8-10-12-14 éves fiú és a nála 6-8-10, de max. 20 évvel idősebb tanárnő relációt kell magunk elé képzelni.
Hát kérem ez rettenetes! Miket ki nem kell állnia ezeknek a srácoknak, ráadásul éveken keresztül! Nem is lehetséges ez másként, csak ha valahol egy pincébe zárva várták rettegve a következő aktust. Ezt abból gondolom, hogy amennyiben mozgásukban, akaratnyilvánításukban nem voltak korlátozva - magyarán elríhatták volna szüleiknek, vagy a hatóságoknak, hogy milyen borzalmakon mentek keresztül - megpróbáltatásaiknak hamar vége szakadt volna.
De nem szakadt és ha nem avatkozik be a sors keze - magyarán egy irigy osztálytársnak nem jár el a pofája - akkor ma is élnek szépen vadházasságban, mint Marci Hevesen.
forrás:facebook.com
Minden kamasz érett nőkről álmodik - milf, mert valami idióta kitalálta, hogy ez az és azóta használjuk ezt a kifejezést - és nem fog árulkodni, legfeljebb dicsekedni azzal, ha sikerül egyet leterítenie. Még akkor is hencegnek, ha nem, de azt végképp ne mondja nekem senki, hogy egy 6 éves meg tud dörrenteni egy negyvenest. Én is voltam 6 éves és a kakasomnak csak egy funkcióját ismertem. Az a szülő, aki meg nem vesz észre semmit a kölykén, az nem szülő.
Évek telnek s múlnak, a kisdiák pszichoszexuális fejlődése végképp rossz irányba halad, hiszen, amíg a haveri kör pornót néz és kollektíven recskázik, addig ő szépen dug, mint egy üregi nyúl. És akkor beavatkozik a sors és a sok hoppon maradt jusst követel, de a zsákmányon nem osztozunk. Mi történhet hát: borítás. Onnantól kezdve az események gyorsan követik egymást és csak a börtön falai állítják meg a lejtőre került tanárnőt, akinek nem lényeg a méret és valószínűleg inkább beteg, mint türelmetlen.
Nagyon kíváncsian várom azt a világot, ahol hatékonyan tudnak megoldást találni erre a problémára - nem börtön és diliház - amennyiben a “sértett” időben panaszt tesz kizsákmányolása ellen. Amíg azonban naponta ütik, vagy szurkálják egymást agyon kibékíthetetlen házaspárok, lövik túl magukat elhanyagolt tinik, amíg a főnök varázsigéje a munkahelyi konfliktusok kezelésére, hogy “Oldjátok meg, mert mindkettőtöket kirúglak!” addig, szerintem valamennyi tehetetlen és akaratvesztett hatóság lapítson és gyakoroljon önkritikát.
Ahogyan én is teszem.