Miskolcon megoldják a dolgokat.

Aki „annyit is ér”, az mehet Isten hírével. Nem, itt nincs kényszer kiköltöztetés, kitelepítés, itt csak felkínálnak annyi pénzt, amennyiből emberhez méltó lakhatási körülményeket lehetne teremteni, ha … ha (ha ha ha) esetleg ...de nem mégsem, mert az nem jó ötlet. Jobb az, ha a társadalmi együttélés szabályait szándékosan be nem tartó – vagy csak kilátástalanul elszegényedett – esetleg bűnöző, deviáns életmódot folytatókat kipaterolják oda, ahol … ahol … de nem jó, mert ott sem akarják befogadni őket. Hmmm. Hmmm. (A Duna nem zajlik, ráadásul ez nem Újvidék, hanem Miskolc, de legalább az orgoványi erdő közel terülne el, de még az sem. )

Itt nem maradhatnak (?) máshol nem fogadják be őket. 22-es csapdája, ördögi kör. Meghagyom a megoldást azoknak, akik szerint 47 000 Forintból meg lehet élni, „...igen, azt hiszem meg lehet...”

Egy teljesen más aspektusra szeretnék rávilágítani és ez a szemmel tarthatóság.

Persze tudom én azt, hogy amiről nem tudunk (nem látjuk) az nincs is, de azért még itt lesz valami, ha ezek az emberek elköltöznek és ha feltételezzük, hogy bűnözők. Mert a bűnözők közös tulajdonsága, hogy bűnöznek. Vannak olyan bűnözők, akik kötődnek földrajzilag egy-egy területhez, de ha meg akarnak élni, bizony mobilnak kell lenniük és stílust kell váltaniuk. Ahol nincs hétvégi ház, ahová be lehetne törni, ott lesz pince, fészer, vagy bármilyen szilárd falazatú épület, vagy valami, ami nincs lebetonozva és így mozdítható.

De, aki személy elleni erőszakos bűncselekményekben utazott korábban, az abban fog később is. Mindegy kit öl meg, kit ver meg. Nem válogat, nem kirekesztő, nem rasszista. Nemre, korra, vallásra tekintet nélkül megerőszakolja azt, akire kedve szottyan.

forrás:pixabay.com

Az általában véve helyes eljárás a bűnözőkkel szemben, hogy elfogják őket, majd elítélik. A bűnözők ismertek a városvezetés előtt – hiszen éppen ezért (is) akarják elköltöztetni őket – tehát más dolguk sincs, minthogy begyűjtsék őket és eljárásokat kezdeményezzenek.

Ha pedig a dolgok mélyére akarnának ásni éppen, hogy nem szabadna begyűjteni, vagy eltirhítani őket a városból, mert most szem előtt tartva esély van arra, hogy a kellő bizonyítékokat összegyűjtsék ellenük – esetleg ismerve szokásaikat, kapcsolat-rendszereiket megelőzzék a bűnt - és a valóban bűnösöket akár hosszú időre is a rács mögé juttassák. Régi, bevett szokás ez és, ha a nyomozóhatóság nem a felszínt akarja kapargatni, hanem a probléma gyökerét elvágni, akkor meg kell vizsgálnia, hogy meddig futnak a szálak.

Az semmiképpen nem megoldás, hogy nem veszünk tudomást tényekről, sem a kiszorítósdi, mert tudjuk – de legalábbis sejtjük – hogy a lelépési pénz nem tart sokáig. Az északi falvak az utóbbi 20 évben teljesen elnéptelenedtek, vagy elcigányosodtak, tehát az ott lakók érzékeny status quo-ja borulna fel azzal, ha azokat az elhagyott, vagy fillérekért megszerezhető házakat, valóban bűnözői életmódot folytatók népesítenék be. Ezt nem lehet megtenni a vidéki települések lakosságával.

Megtehetnék azt mondjuk, hogy ezt a tömérdek pénzt, aminek szétszórása semmit nem old meg, esetleg oktatásra, nevelésre, felzárkóztatásra fordítják. Igaz ez csak sokára térül meg, de elvárható egy államtól, hogy ne máról holnapra, hanem távlatilag is képes legyen gondolkodni.

Vádolhat bárki, hogy túlságosan idilli képet festettem, túl egyszerűnek gondolom a megoldást, holott egyáltalán nem biztos, hogy a kívánt célt ezzel a módszerrel el lehet érni. És valóban. Talán nem lehet elérni azt, hogy mindenki becsületes, törvénytisztelő állampolgár legyen – mert ehhez nem ártana némi példamutatás sem – de az biztos, hogy, amit a miskolci önkormányzat most tervez az nemcsak etikátlan, jogszerűtlen, ötlettelen, hanem hatástalan is és az is marad. Tessék választani!

Ja, hogy az már megvolt?! (Még egy kör lesz ősszel. Valamit lehetne faragni. Lehetne(?))