Az arculatnak tervezésirül
Nehezen kigazdálkodható anyagi forrásokat áldoznak cégek arculatuk kialakítására. Kampányokat folytatnak, hogy megismertessék és elfogadtassák magukat. Logókat terveztetnek, rendezvényeket, parádékat szerveznek, szponzorálnak számtalan nemes és kevésbé felemelő kezdeményezést - a kábítószer kereskedelmet ide nem számítva - magyarán majdnem mindent, a mindennél többet tesznek azért a kedvező üzleti pozícióval járó ismeretségért.
Aztán egy szép napon logót, arculatot, imázst a hátuk mögött felejtve, hagyva, egy jól bejáratott termék nevét egy teljesen magyartalan, a magyar fülnek idegen kifejezésre cserélik.
Ez még önmagában nem lenne akkora baklövés, mintha kétszer akkora lenne, de ráadásul súlyos milliókat költenek arra, hogy mindezt a tényt egy unalomig ismételt reklámban adják a vásárlóközönség tudtára. Dupla öngól tehát, 2:1 a vásárlók javára (?)
Biztosan én látom rosszul, hogy egy nemzetközi keksz és ostyagyár magyarországi leányvállalatának régóta futó termékét, pontosabban annak a nevét megváltoztatni hiba volt. Nem egyedülálló jelenség ez. Mások - bizonyos keresőprogramok - arra is vetemedtek, hogy tökéletesen kiépített szolgáltatásaikat, amelyeket rengetegen használtak előszeretettel és rendszeresen, szinte egyik napról a másikra kivonja a forgalomból. Indokot nem szolgáltattak, az ember pedig belefárad a töprengésbe. Így történt, slussz-passz. Valamit egészen biztosan jól csinálnak, mert profitjuk nem csökken - igaz nem vagyok a részvényesük - tevékenységüket töretlenül végzik tovább, de akkor is és azért is...
forrás:pixabay.com
Tessék nekem megmagyarázni, hogyan dobhatja ki az egyik az ablakon, egy a másik túléléséhez, sőt fejlesztéséhez, fejlődéséhez is elegendő anyagi forrását? Nem az üzleti szolidaritást hiányolom - mert olyan nincs - csak a józan ésszel szemben haladó gyakorlatot.
Azt mondják, hogy aki sír, attól el kell venni. Én azt mondom, hogy aki ilyen körülmények között nevet, attól kell elvenni, mert több lehet a színfalak mögött, mint amit mi gyerekek az előadáson láthatunk. És az a valami nem a bábművész sapkájának a bojtja.