2015. dec 27.

A kutyaudvar

írta: Bonyolító
A kutyaudvar

A helyszín mindegy. Akárhol lehetne. Sajnos nem feltételes mód. Számtalan helyen találkozni ilyen és ehhez hasonlatos, teljesen felfoghatatlan állapotokkal. Elmebeteg, embertelen, kegyetlen jelenségekkel.

Adva van egy falusi udvar. Szimpla dagonya. Egy vékony, kötélszerű járdán illene a ház urának betalálnia a házba, ami csupán az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függ, vagyis józanul, nappal, nyáron talán, esős időben, spiccesen, este biztosan nem. De nincs is igény szélesebb járdára, sőt erre a tyúkszarosra sincs, de azért pakoljunk le néhány térkövet, mert hát mit szólnak a szomszédok.

Azok a szomszédok, akik a kerítés mellé halmozzák fel a trágyát, akik ugyanolyan sárban tocsognak, akik ugyanakkor nyírnak füvet, amikor a másik, vagy harmadik elkezdi, mert maguktól rá nem jönnének mikor ér bokán felül.

Az udvar szerteszabdalva magasabb-alacsonyabb kerítésekkel, hálókkal, természetesen a lehető legízléstelenebbül. A praktikum mindenek felett, csak az vezethető le nehezen, mi is a gyakorlati haszna a különféle traktusoknak. Vagyis ez azért, van, hogy oda nem menjen be a … az meg azért, hogy onnan ne jöjjön ki a …, emez pedig semmi másért, mint, hogy a … ne gázolja le, ne kaparja ki a veteményt.

Tyúkok mindenfelé. Baromfi és szar. Sok szar. Megfestve a sok szeméttel, amit itt-ott csipegetnek össze, majd leöntve egy szép adag piszkosfehér húgysavval. Pazar látvány.

dog-1378174_180.jpg

forrás:pixabay.com

A kutya másfél, legfeljebb kétméteres láncon. Lyukas zománclábosa felfordulva, enni, inni már ki tudja mikor kapott. Időnként ráordítanak, hogy ne ugasson, ne nyüszítsen. Simogatva soha, dicsérve emberemlékezet óta nem volt. Körülötte az oktalan szárnyasok tipegnek, akikre elvadult, rühes macskák vadásznak. A kutya persze látja ezt és láncát majd elszakítja. Nyakáról a szőr már régen lekopott, könyöke régen elszarusodott.

De az csak egy kutya. Az ember legjobb barátja. Ellenben a macskával, baromfiakkal és voltaképpen valamennyi haszonállattal.

Jutalma egy saját udvar. Egy rész, egy saját lekerített rész.

Gyerekként láttam tyúkudvart, ahol az önjáró halálraítéltek életük első és utolsó egy esztendejét tölthették el. (Az udvar hátsó részében volt kialakítva és emlékszem mennyire undorodtam oda bemenni.) Ellenben a kutyával, aki ha nincs szerencséje 8-10 esetleg 12 évet is megérhet. Még ilyen körülmények között is.

Az udvar közepén elkerítve egy 6x4 méteres terület, ami nem tekinthető kicsinek, ha lábasjószágról beszélünk, de esetünkben egy kutyát ítéltek erre a fogságra. Nem kell azonban aggódnunk, hogy túl kicsinek ígérkezne neki a placc. A kerítés mögött ugyanúgy a földhöz láncolva vergődi végig földi pályafutását. Mintha óriási körzővel rajzolták volna meg az általa félkörben kijárt ívet, ahol sárban csúszkál. Egyebütt sincs túl sok fű, mert ugye kitaposta ez az istenátka.

A kutya csak néz, jobb esetben csahol, rosszabb esetben szűköl. Jutalomból a ház bejárata felé kötötték ki, hogy láthassa gazdái jövés-menését. Hadd facsarodjon mindannyiszor a szíve, hadd hallgathassa, hogy az őt szidalmazó üvöltés azokból a torkokból szakad fel, akiket ő a legjobban szeret. Egyre kétségbeesettebben igyekszik magára felhívni a figyelmet, ezért egyre súlyosabb büntetéseket kell elszenvednie. És, ha éppen nem büntetik, akkor jár neki egy jókora adag közöny. Nyáron árnyékot csak abban a kutyaólnak alkalmatlan bodegában talál, ahol most az enyhe időjárásnak köszönhetően nem fagy meg. Ellenben folyamatosan ázik és megszáradni sem a gazdái gondoskodásának, hanem a remélhetőleg hamarosan beköszöntő szárazabb időjárásnak köszönhetően fog. A földbe a háza alá már jókora üreget ásott, de oda most érthető okokból nem húzódik be. Így sáros a feje búbjáig.

Mindeközben a tyúkok a kerítésen kívül peckesen kapirgálnak és szemük sarkából figyelik, hol húzódik az a nadrágszíjnyi sáv, amit nem szartak össze. Még.

Szólj hozzá

kutya butaság bűn szomszéd igénytelenség gonoszság